Egy szocialista ismerősömmel beszélgettem ma este. Szerinte itt a vége. Szerinte ma egy afféle politikai "se veled se nélküled állapot jött létre". Bár a bor mellett kicsit zavaros volt a hasonlat, hogy a szocialista szavók szeretik is Gyurcsányt, de vele sem megy meg nélküle sem, mondtam: nekem leginkább "micsoda éjjel és micsoda érzés". Küldöm szeretettel Gyurcsánynak és a megérzésem szerint történelmi bukást megélő MSZP-nek. Ma saját bevallásuk szerint is ezt érzik...
Csütörtökön ülésezett Hatvan képviselő testülete. Napirenden "izgalmas" anyagok nem voltak, leginkább egy nagy sóhajjal lehetne leírni az egész délutánt. A szocialisták ugyanis érezhetően megváltoztak. Nincs már az a "jópofizás", nincs az a jó hangulat a soraik közt. Korábban ha valaki megérkezett az ülésre, körbement a teremben, és minden képviselővel kezet fogott (puszit adott a hölgyeknek). Most ez is elmaradt. Helyette volt két hosszú szünet (az első már fél órával ülskezdés után), amely alatt susmusoltak a nagyfejesek. Talán egyikük jelentkezne miniszterelnöknek, ki tudja. A HospInvest napirendi pontjánál még siralmasabb volt a hangulat. Inkább nem is szóltunk, van elég bajuk nélkülünk is - gondoltuk.
Nincs min csodálkozni: amikor a szocialistáknak sorban mond nemet minden magát valamire tartó ember, akit miniszterelnök-bábnak megtennének, amikor félnótás cégvezetők és egyéb alkalmatlan emberek között csak Bokros Lajosban bízhatnak, hogy vele elhalaszthatják talán a szembenézés pillanatát, kihúzhatják 2010-ig, amikor a HospInvestből kivonul az Európai Fejlesztési Bank, amikor pert veszítenek, pályázatokat buknak, tényleg nem lehet jó kedvük.
Valahogy mégsem érzek őszinte sajnálatot, előbb vagy utóbb meg kell enni, amit főztek. Előbb vagy utóbb - szembe kell nézni a korábbi tetteikkel. És az nekik még a mostaninál is szomorúbb pillanat lesz...
