Kovács János, egyháztörténész barátom cikkét ajánlom figyelmetekbe.
Az erdélyi főegyházmegye és a gyulafehérvári székesegyház búcsú szentmiséje, Szent Mihály napján 10 órakor kezdődött, melyet dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek pontifikált. Erdély messze tájairól szeptember 29-én a korai reggeli órákban érkeztek zarándokok a főegyházmegye lelki központjába, a középkori székesegyházba, ahol történelmünk nagyjai a Hunyadiak zászlóikat megáldva indultak győztes csatáikba. A zarándokok közt érkeztek a főegyházmegye papjai, szeminaristái, világi hívek, az egyházi iskolák diákjai. A szentmise elején, Marton József nagyprépost kérte az érsek főpásztort, hogy áldja meg a katedrális felújított szentélyét.
Jakubinyi György érsek megköszönte a román kulturális és örökség minisztériumnak, hogy az ő segítségükkel történt a felújítás. Személyesen köszönte meg a jelenlévő Kelemen Hunor miniszternek nagylelkű támogatását. A hívek a „Jöjj, Szentlélek Úristen” éneket énekelték, közben a főpásztor megáldotta a felújított szentélyt.
A prédikációt Víg János szemináriumi tanár tartotta. Prédikációja elején felidézte, hogy négy évvel ezelőtt ezen a napon, Szent Mihály, Szent Gábriel, Szent Rafael főangyalok ünnepén XVI. Benedek pápa a római Szt. Péter bazilikában hat püspököt szentelt.
Szentbeszédében követve a Jelenések könyve íróját, melyből ma egy részletet hallottunk. Emlékeztett arra, hogy az ősegyházban a püspökök saját helyi egyházuk angyalai lesznek.
A püspök tehát nem csak a rábízott nyáj pásztora, hanem angyala is ezúttal. A Jelenések könyvének írója ill. az ősegyház mely közvetítést látott a püspök szolgálata és az angyalok szerepe közt. Szent Atyának azért érdekes a beszéde, mert igen csak nagy érdeklődés tapasztalható az angyalok iránt.
Ha belépünk egy könyvesboltba, ott vannak az ezoterikus könyvek vagy a világhálón az angyal szó nyomán, kikeressük. A képek kategóriában a világháló az anyaszentegyház egyetlen püspökének az arc képét sem hozza be. Vajon miért van ez? Mindenképpen azért, hogy az angyaloknak olyan magasabb fokát élik meg. Ez az elképzelés természetesen nem felel meg a katolikus hitnek. Ugyanakkor el kell mondanunk azt is, hogy nagy hatást gyakorol sokakra, olyannyira, hogy ma már olyan emberekkel is találkozhatunk, akik az angyalok létében igen, azonban az Istenben nem hisz.
Ezzel szemben a katolikus tanítás ill. a három főangyal nem távolítható el Istentől vagy Jézustól, sőt még ellenkezőleg még erősebben hozzákapcsolódik Isten szeretetéhez, melyhez keresztényként igaz más és más formában mindannyian részesülünk. Mi tehát az angyal a katolikus tanítás szerint? A szentírásból és az egyházi hagyományból két szent dolgot kell elkülönítenünk.
Az egyik az angyalok Istennek olyan teremtményei, amely Isten színe előtt áll, egész lényével Istenre irányul. A tény hogy a három főangyal nevében ott találjuk Michael, Gábriel, Rafael – mely magyarul Istent jelent. Ugyancsak ezt jeleníti meg, Isten bele van írva az angyalok nevében. A név pedig bibliai értelemben egyet jelent a név lényegével. A főangyalok lényege abban áll, hogy Isten előtt és Isten nélkül vannak, léteznek.
A mai ünnep arra is alkalmat ad, hogy az 1000 éves főegyházmegyében megkérdezzük – elsősorban saját magunktól a következőt. A végleges jövő, az örök élet fényében, a világias terhek, gondok – melyeket talán fölöslegesen cipelünk, melyek akadályoznak bennünket abban, hogy eleget tegyünk az angyali légiónak - püspökként, papként, világi hívőként – amelyről a példabeszéd szólt. A jövő bizonytalanságától való félelem határozza-e meg döntéseimet, cselekedeteimet, mulasztásaimat vagy az élő erő, valamint az a bátorság, amellyel a mai evangéliumi példabeszéd szólt.
Ehhez kapcsolódik a másik egyházi tanítás az angyalokról. Az angyalok lényéből következik, hogy Isten hírnökei. Az Egyház tanításai szerint az angyalok az Isten követői, hírnökei, vagyis angyalok. Minden angyali érintésben megtudjuk, hogy mi a lényeges és mi nem az életben. Nemcsak a püspök, hanem rajta keresztül minden pap és világi hívő az angyal szerepét kell, hogy lássa, ahol él az Egyházban és társadalomban. Mi is mondhatnánk – kicsit közhelynek számít.
Újra és újra egymás számára angyalokká kell válnunk. Ez pedig megvalósul akkor, amikor az egész lényünkkel, főleg a minden napokban, amikor kialakul az életünkben is az én központúság helyett az Isten központúság. És ez konkrétan, hogyan valósul meg? Egyszerűen úgy, hogy nem telik el az életemben olyan nap, amikor püspök vagyok, vagy pap, vagy világi hívő, hogy ne álljak Isten színe elé.
Megvalósul akkor is angyali hatásunk, amikor segítjük egymást. Segítjük egymást abban, hogy mindenki rátaláljon arra az útra, amelyik nem távolít, hanem közelebbre visz az Istennek tetsző élethez. Erre van lehetőség közvetlen környezetünkben. Szent Mihály főangyal a főegyházmegye védőszentjeként és a megújult székesegyház titulusaként, ma saját nevében segít nekünk abban, hogy ennek az angyali légiónak külön-külön és együtt is meg tudjunk felelni. Mondta többek között szentbeszédében Víg János atya, majd befejezésül kérte a főegyházmegye patrónusát:
Szent Mihály főangyal, Isten népének Erdélyben is védelmezője. Könyörögj érettünk. Amen
A szentmise végén Jakubinyi György érsek szólt arról, hogy ma van Isten szolgája Márton halálának 31. évfordulója is. A kriptába le lehet menni és imádkozzuk sírjánál, boldoggá avatásáért az imát most mondjuk el közösen.
A szentmise végén a hívek elénekelték a Pápai himnuszt, Kristus vincit, Christus regnat, Chistus imperat és az Angyalok királynéja énekeket.
A szentmise után a líceum kápolnájában könyvbemutatóra került sor. A szerzők: Denisa Bodeanu - Novák Csaba Zoltán: Az elnémult harang Egy megfigyelés története, Pálfi Géza élete a Securitate irataiban A könyv a megboldogult Pálfi Géza néhai teológiai tanár életművéről szól. A könyvhöz ajánló sorokat író dr. Marton József a bemutatón beszélt a kötetről.
„E kötetben, az 1984-ben fiatalon elhunyt Pálfi Géza elleni feljelentések egy részét, valamint az ügyben összeállított lehallgatási jegyzőkönyvekből készült válogatást közlik a szerzők. A nyolcvanas években sokat és sok helyen idézték Pálfi Gézát, a külföldi média állandóan előtérben tartotta a személyét. Életét, üldöztetését és halálát többen felhasználták a romániai vallásszabadság és a kisebbségi jogok hiányának igazolására.
Pálfi Géza dossziéját a halála után sem zárták le. Életében is számottevő mennyiségben születtek róla jelentések, egy idő után állandó üldöztetésnek volt kitéve. Az ellene indított eljárások és akciók egymást követték, munkáját fondorlatos módszerekkel ellenőrizték, s minden alkalmat megragadtak, hogy lélekerősítő munkáját megakadályozzák, oktatói tevékenységét lehetetlenné tegyék. Rövid élete feledhetetlen példát statuál az erdélyi katolicizmus 20. századi történetében.
Az 1941. április 14-én Máréfalván született Pálfi Géza a gyulafehérvári teológián került a Securitate látókörébe. Hatodéves kispapként az Erdélyi Egyházmegyei Irodalmi Iskola önképzőkörét vezette, s lelkiismeretes munkájának hírét véve, társai köréből ügynököket állítottak rá. Megfigyelését segédlelkészi évei alatt - Csíkszentdomokos (1964-1967) és Marosvásárhely (1967-1971) – is folytatták.
Elöljárói ezután hívták vissza tanítani Gyulafehérvárra, ahol üldözői minden aljas eszközt fölhasználtak annak érdekében, hogy Márton Áron püspökkel és Jakab Antal segédpüspökkel elhitessék. Választottjuk „méltatlan” az oktatói szerepre. Holott Pálfi csupán a papságra készülő ifjak minél magasabb szintű felkészülését szorgalmazta. Óráin a szellemi és erkölcsi nevelés felsőbb szintje felé terelte tanítványait, a krisztusi zsinórmérték szerint tanított és követelt lelki erősséget, korrekt magatartást.
Hallgatóit állandó önművelésre buzdította, nála az olvasottság és kulturált életmód alapkövetelményeként szerepelt. A titkosszolgálati akták arról árulkodnak, hogy Márton Áront – a segédpüspökén keresztül – arra akarták rávenni: mozdítsa el Pálfit lelki vezetői és teológiai tanári állásából, ám próbálkozásaik mindannyiszor célt tévesztettek.
Az évekig tartó huzavonának Jakab Antal megyéspüspök azzal vetet véget, hogy Pálfit Gyergyóalfaluba majd Székelyudvarra helyezte. Pálfi zaklatása és megfigyelése ott is folytatódott, egészen haláláig (1984. március 13.) Pálfi Géza kitűnő szónok volt, az egyszerű emberek és értelmiségiek nyelvén egyaránt meg tudott szólalni. Vigasztalt, reményt öntött a csüggedt lelkekbe, bűnösöket pedig kemény szavakkal illette.
Az erdélyi utódpapság emlékezetében kiváló igehirdetőként él. Nem vált zsarolhatóvá, üldözött személy maradt haláláig. A Pálfi Gézáról összeállított állambiztonsági jelentések inkább a korszakról, semmint a katolikus pap személyéről árulkodnak. E kötet segítségével az idősebb korosztály ismét szembesülhet a kommunista diktatúra gyakorlatával, a fiatalabb generáció pedig a korszak olyan jellemzőit ismerheti meg, amelyekre sokan föl sem figyeltek.”
Ez után a könyv szerzői osztották meg kutatási élményeiket, a részt vevőkkel. Novák Csaba Zoltán a könyv társszerzője jelenleg a Román Akadémia Gheorghe Sincia Társadalomtudományi Kutatóintézet munkatársa Marosvásárhelyen. Kutatási területe: nemzetiségpolitika Romániában a 20. század második felében, román-magyar kapcsolatok, Kelet-Európa története, rendszerváltás 1989.
A könyv másik társszerzője: Denisa Bodeanu. Jelenleg a Securitate Irattárát Felügyelő Bizottság munkatársa Bukarestben. Kutatási területe: etnikai és vallási kisebbségek, közélet a kommunizmus időszakában.
A kötet és a közzétett dokumentumok Pálfi Géza közel húsz éves megfigyelésének történetét és annak utóéletét mutatják be. A film címe: Filip dosszié Pálfi Géza megfigyelt élete (dokumentumfilm)
Kovács János
Foto: Soós Ádám
