HTML


8 éve vártunk erre

2010.04.12. 23:05 :: Oroján Sándor

2010. április 11-én sikerült lezárni egy korszakot. Véleményem szerint az ígéretek, a kifizetődőnek látszó notórius hazudozás és a reménytelenségbe fulladó cselekvésképtelenség korszakát. Volt ez alatt a nyolc év alatt magyarul csak gyenge középfokon beszélő minisztelenökünk, aki mindvégig tagadta, hogy nem volt ügynök. Volt egy túlmozgásos, hiperaktív akarnok miniszterelnökünk is, aki rengeteg kárt okozott nyilvánvaló hazudozásával, a cselekvésképtelenségével és minden mozdulatával, ami a győzelem megszerzésének öncélú vágyától vezéreltetett - miközben az ország valamely szegletét rombolta. A szégyenteljes regnálást csúfos bukás követte, Magyarországon megéltük a "Benne leszek a TV-ben" és a "Csillag Születik" keverékének mondható miniszterelnök-castingot, ahol a zsűri végül a lista végén kullogó, eleinte blőd ötletnek tartott harmadik miniszterelnököt szavazta be a bársonyszékbe.

Volt itt Kuncze-Pető-Magyar Bálint fémjelezte SZDSZ, egy kissé szemilyiségzavarossá váló Demszky, Kóka majd Fodor vezette liberális párt, amely eleinte dróton rángatta a kormányzó nagy testvért, majd önmaga paródiájává vált a korrupciós ügyek tömegével, elnökválasztási botránnyal és Retkes Attilával, aki végül eladta pártját és támogatói körét egy befutónak tűnő képviselői helyért, az MDF listáján. Apropó: az MDF-et se felejtsük el, szép ívet írt le a tulipános párt is, a hajdanán dicső rendszerváltó erő. 2002-ben a Fidesz eredményváróján azt skandálta a tömeg, hogy "gyertek be!". Mármint gyertek be a Parlamentbe, mert szükség van a korábbi koalíciós partnerre, ha ellenzékbe kényszerül a polgári oldal. Pár év alatt a párt felmorzsolódott, régi tisztességes tagjai a Fidesz vonalát erősítették, miközben elnökasszonyuknak csak a gyurcsányi baloldal háttértámogató státusza maradt. A második ciklus végére újabb pálfordulás, Bokros beizzítása kecsegtetett némi reménnyel, az SZDSZ-es házasság, a folyamatos botrányok azonban itt is bukáshoz vezettek. Dávid Ibolya pedig dicstelenül, az utolsó szalmaszál elszakadását követően távozott a választások éjszakáján elnöki tisztségéből. Talán Herényi Károly régóta várta már, hogy átvegye a stafétabotot, de kétlem, hogy most boldog lenne ezzel.

Szóval, nyolc éve vártunk erre a napra sokan, amikor végre lezárhatjuk ezt a kudarcos, reménytelen, hazug korszakot. Hányszor elképzeltük az elmúlt években, hogy milyen lesz. Azt hittük, önfeledt, boldog ünnepléssel teli éjszaka lesz, és hogy utána egy hétig csak fülig érő szájjal közlekedünk a gratulációkat fogadva. De én most nem ezt érzem. Ami eljött, az nem az önfeledt ünneplés, végképp nem a káröröm, a hátradőlés ideje. Sokkal inkább a megnyugvás és a félelmetesen nagy felelősség miatt érzett izgalom és visszafogottság órái ezek. Örülök, mert úgy érzem: a dolgok szépen lassan a helyükre kerülnek. Orbán Viktor mai sajtótájékoztatóját hallgatva azt érzem, vannak világos, Európában elfogadott értékeink, amelyek kijelölik az elkövetkező évek céljait. Egyértelmű, következetes kormányzás vár ránk, és nyugodtan merem ígérni mindenkinek, aki rákérdez arra, mi várható, hogy napról napra jobb lesz. Jobboldali barátaimmal beszélgetve azt érzem: miénk a felelősség. A tegnapi győzelem óriási kihívások elé állít minket, és a jó döntésekhez csak mindannyiunk tisztességes hozzáállása és az önmérséklet vezethet.

Hogy mi a véleményem a kialakult új felállásról, a pártok helyzetéről és lehetőségeiről? Páran úgy tartják: a legnagyobb veszélyt a megerősödött szélsőjobb jelenti. Én emiatt nem aggódom. Dühös vagyok a Jobbik legfelső vezetőire, mert az elmúlt években kialakult kormányellenes indulatokat nem pozitív energiákká alakítják a társadalomban, hanem a közhangulatot megülve az elégedetlenek élére állnak, tovább mélyítve az egyébként is jelentős társadalmi konfliktusokat. Féligazságokat, nonszensz jelszavakat, követeléseket skandálva uszítanak önmagukon kívül mindenki más ellen, beleértve "Likud Viktort" és "bandáját". Egyáltalán nem érzik, hogy Magyarország jövője a tét: hogy képesek leszünk-e talpra állni. Inkább önös érdeküket nézve egyre hangosabban tápláják a negatív érzelmeket, obstrukciót, ellenállást hirdetve. Pedig tegnap óta, szerintem már nincs kivel szemben... Ettől függetlenül nem aggódom, mert egy jól teljesítő, az emberek problémáira választ adó kormányzás üres, öncélú, hazug üzenetté silányítja majd a ma még egyesek számára szimpatikus jelszavakat.

A szocialistáknál csak az a kérdés, meddig maradnak együtt. Magam részéről nem látok rációt abban, hogy egymást utáló klikkek összetartsanak egy lejáratott logó, a megbukott korszak égisze alatt. Abban is biztos vagyok, hogy Gyurcsány meg fogja próbálni visszaszerezni a hatalmat, és egyáltalán nem őszinte tenni akarás, vagy értékek által diktált belső megfontolástól vezéreltetve, hanem azért, mert önigazolásra, győzelemre van szüksége. Talán még az öregek: Lendvay, Kovács, Szili, Kiss Péter, Szekeres sem akar visszavonulni, hát valamit csinálni fognak a következő négy évben. Az LMP sötét ló számomra. Úgy tűnik, hogy jórészt laikusok alkotják, de az sem kizárható, hogy pár exliberális ide menekült az elmúlt időszakban, és még nem bújtak elő a színfalak mögül. Majd az idő eldönti, mindenesetre valószínű, hogy az általuk megszerzett kb. 20 mandátum nem oszt, nem szoroz a következő négy évben.

Nyolc hosszú, nehéz évet vártunk erre a napra, mikor lezárunk egy korszakot. De ma sem volt sokkal könnyebb felkelni reggel, mint egy évvel ezelőtt; mert van egy olyan érzésem, hogy az igazán nehéz, még több munkával teli nyolc év csak most kezdődik.

2 komment

Részletes hatvani adatok

2010.04.11. 11:12 :: Oroján Sándor

Alább olvashatók a hatvani önkormányzati választókerületek részvételi adatai.

17 óra 30 perces adatok:
Hatvani átlag: 60,97%

 

1
67,50%
259,90%
3
59,34%
4
57,09%
565,05%
6
58,56%
766,94%
860,83%
961,08%
1055,66%

 

Én családommal együtt mentem szavazni, a fényképet Csókás Adrienn, a hatvanonline.hu szerkesztője készítette.

A hatvani adatok 2006-ban és 2010-ben.

 

1 komment