HTML

Boros ostya, kézfogás

2008.09.27. 21:09 :: Oroján Sándor

Ez a hét is tartalmasan telt Brüsszelben. A munka továbbra is reggeltől estig tart, úgy látszik, nem vicceltek az itteniek, mikor azt állították, reggel 9-től este 7-9-ig bent szoktak lenni. 

A posztot kivételesen nem azért írom, hogy ennek részleteivel untassam az egyébként is gyér látogatottságú oldal már-már fanatikus mértékben kitartó olvasóit. (ezt csak a szocik altatása érdekében írtam) Ma az átizgult időmérő edzés után (hajrá Hamilton!) elmentem a közeli, külvárosi templomba, szentmisére. Az itteni mise sokban különbözik az otthonitól.

Otthon gyakran látom, hogy a hívek imakönyvükbe merülnek, vagy a rózsafűzért imádkozzák mise alatt. Megmondom őszintén, picit rosszul esik látni, hogy az atya prédikációját nem hallgatják figyelemmel, mintha érdektelennek tartanák mondanivalóját. Itt a templomban nem voltak padok, csak székek. Értelemszerűen az sem volt, ahova letegyék az imakönyvet. Lehet, hogy csak ezért, de az emberek figyeltek a misén. Fogalmam sincs, mit mondott az atya (egy kukkot sem értek franciául), de figyelték.

Aztán az is feltűnt, hogy itt nem csak az atyák áldoztatnak. Ugyanazok a hétköznapi öltözetű hívek, akik perselyeznek mise közben, kínálják az ostyát is. Sőt! Az ostyájuk vastagabb, és borba mártják a belgák, mielőtt szájukba vennék. Ez finom. A kiscserkészek is így tesznek, ja apropó: a cserkészek cserkészegyenruhában vannak. És a templomban szinte minden fiatal így volt öltözve.

A mise közben nem volt térdre ereszkedés, a mise végén pedig nem volt közös éneklés. Szerintem az éneklésnek van egy kis közösségformáló ereje, ami nekem tetszik, ezt kár, hogy nem csinálják itt. A hívek az oltár előtt, és ülőhelyük elfoglalásakor, elhagyásakor sem hajtanak térdet és vetnek keresztet.

A mise végén az atya a főhajón kersztül hátravonult az ajtóhoz, és köszöntötte híveit távozáskor, kezet fogott velük. (Az oldalsó ajtó is nyitva volt azoknak, akik siettek, így én is elhúzhattam a csíkot a surranópályán) Az egész ceremónia negyven percig tartott.

Összegezve: több fiatal, több tartalom (vagy székek a padok helyett, ugye), kevesebb külsőség és több közvetlenség.

Nekem tetszett. És hadd fejtsek ki még egy gondolatot, ami régóta motoszkál bennem: szerintem otthon még mi, katolikusok is megpróbáljuk kicsit karanténba zárni a saját egyházunkat. Inkább elhallgatjuk, hogy mi járunk templomba, mert az ma nem trendi. (bezzeg "ateista vagyok" vagy "a buddhizmus tanai álnak legközelebb hozzám" mondatokat simán hallok a fiataloktól, ezt nem ciki mondani, még ha egyik valláshoz sem konyít semmit az illtő, nemhogy a buddhizmushoz)

Aztán sok katolikus úgy gondolja, a pap ne beszéljen világi dolgokról, főleg ne politikáról. Szóval a papnak nem jár a szólás szabadsága. Ő maradjon csak meg a kaptafánál, értelmezze a Bibliát hétről hétre, évről évre. Mindig ugyanúgy. Vagy beszéljen a szeretetről, a házasságról, esetleg a fiatalok káros szenvedélyeiről, drogról, már amennyiben erről képes elég semmitmondóan "papolni" a "politikailag korrekt" jelző kiérdemléséhez. Hogy a katolikus közösségen kívül megpróbálják elhitetni (önös politikai érdekből), hogy a politikáról, világi dolgokról beszélni nem helyes az egyház részéről, az érthető. Hogy mi, katolikusok ezt bevesszük, az már kevésbé.

Szerintem a prédikáció Isten tanításáról szól, és nem a kétezer évvel ezelőtti körülményekről, hanem mai jelentéséről. Ha olyan üzenet van, ami ma a politika témáját is képezi, azon ne csodálkozzunk: mindekettő a mi életünkről akar szólni. De erről nem tehet az egyház. Az ő missziója évezredek óta ugyanaz: Isten igéjét hirdetni, Jézus követésére buzdítani a jelenkor embereit. Vagyis megmondani, hogy a Bibliából az következik, hogy MA x dolog helyes, y meg nem. És hogy erről egyes politkusok is állást foglalnak, az mindegy. Az egyháznak nem az a dolga, hogy a pártok között félúton elhelyezkedjen, és a pártok által szabott utak közti középutat vázolja, burkoltan. És szerintem az sem az egyház feladata, hogy hétről hétre külsőségekkel tarkítva elmélkedjen magasztosan a szeretetről. Ezzel ugyanis egy dolgot lehet elérni: hogy a hívek száma érdektelenségük miatt csökkenjen (főleg igaz ez a fiatalokra, akiknél a megszokás és a miselátogatás hiányában érzett lelkifurdalás nem motiváló tényező). Nameg azt, hogy az Isten igéjének mai jelentésére kíváncsi, Jézust követni szándékozó embernek fogalma se legyen arról, mikor cselekszik helyesen. Vajon ha egy szülő a gyerekénél füves cigit talál, akkor vágja nyakon, és kérdezze meg tőle, honnan szerezte, stb., vagy a szeretet égisze alatt simogassa meg a buksiját, és kérdezze meg tőle, segíthet-e valamiben.

Van egy kérdésem a templomba járó hívekhez: mikor beszélt az atya utoljára olyan dologról, amiről később a családban, munkahelyen is szó esett? És mikor hallottak olyat az atyáktól, ami érvként felhozható egy magánbeszélgetésen a családban, munkahelyen?
Mi, hívek tényleg ezt várjuk a papoktól? Húzzák be fülüket-farkukat, és félve prédikáljanak, ha esetleg olyan témát szeretnének felhozni, ami mondjuk napi közbeszéd tárgyát képezi?

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://orojan.blog.hu/api/trackback/id/tr62684949

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anett 2008.09.28. 12:14:40

Sanyi!

Hatvanban nem szokott lenni két szín alatti áldoztatás?Mondjuk nálunk is csak "sátoros" ünnepekkor.Viszont itt a vasárnapi misén mindig van egy civil áldoztató.Szóval ez "divat" itt is.Olyan helyen kapnak engedélyt civilek az áldoztatásra,ahol sokan vannak és hosszadalmas lenne,ha csak az atya áldoztatna.Sőt voltam már olyan misén is Mo-n,ahol az atya a mise után nem megy ki a sekrestyébe,hanem a főbejáratnál várja a híveket kézfogásra. :)

Oroján Sándor 2008.09.28. 20:31:16

Örülök a kommentednek, és hogy Magyarországon is van ilyesmi, kár, hogy én Hatvanban nem tapasztaltam. Komolyan, hétköznapi ruhában, misén részt vevő egyének áldoztatnak? Most nem az ezt elvégző egyházi személyiség rangja a kérdéses, hanem, hogy "mezei hívő" ezt megteheti. (kb 2 perc volt az áldoztatás, 4x2 ember végezte az atyával együtt)

A főbejáratos kézfogás ötletét szerintem át lehetne venni, sokat segítene a híveknek a közvetlen kapcsolattartáshoz.

(végre jött egy nem anyázó komment is, köszi mégegyszer)

Anett 2008.09.29. 15:10:30

Olyanok áldoztatnak,akiknek van püspöki engedélyük,de nem utcai ruhában,hanem egy hosszú fehérben,mint a ministránsruha.Az ilyen embereket lelkipásztori munkatársnak hívják.Ők segítik az atyát a munkájukban.A püspök vagy az érsek nevezi ki őket.Rendes családos emberek.De azt most nem tudnám pontosan megmondani,hogy még miket csinálhatnak az áldoztatáson kívül.Hmmm...Pedig tudnom kéne.:)
A hívek köszöntése a mise végén szerintem azért ritka Mo-n,mert nagyon kevés a pap és egyhez több település is tartozik és mindig rohanni kell a szomszéd faluba misézni,onnét meg a következőbe.
De Berényben pl.az adventi hajnali misék után mindig van egy kis eszem-iszom és akkor az atya is ott van és lehet vele beszélgetni.Persze az csak egy hónap egy évben.

Anett 2008.09.29. 15:22:39

Ja,egyébként vannak olyan atyák,akik nagyon ütősen prédikálnak.Ajánlom figyelmedbe Veres András szombathelyi megyéspüspök atyát.Bár szerintem róla már hallottál.Híres arról,hogy mindig megmondja a frankót,beszól a politikusoknak.Támadják is ezért.Ha rákeresel az interneten,biztos találsz néhány általa írt cikket.
Vagy pl.Egerben is van egy atya,Lengyel Gyula,aki szintén nem a papoktól megszokott módon beszél.Mondjuk az ő prédikációihoz néha értelmező kéziszótár kell,mert aki nem jártas annyira a teológiai kifejezésekben,nem biztos,hogy tökéletesen érti őt.
De ismerek olyat is,aki választások előtt vmi olyasmit prédikált,hogy "Tudják mi a fidesz jelentése?Hát hit.Akkor menjenek és szavazzanak hitük szerint!":)

Oroján Sándor 2008.09.29. 15:59:11

Ez tetszik. :) No comment.
Speciel nem erre gondoltam a poszt megírásakor, de így is jó.

Gyorshír: Arnóth Sándor ma lemondott mandátumáról, mert olyat szólt az Országgyűlésben, hogy "lógni fogsz". Bár a döntésével egyetértek, azért megkérdezném hiperérzékeny szocialista "barátainkat", vajon követelték-e Vadim Tudor román, szélsőjobbos politikus lemondását, mikor az a választási kampányban kijelentette, hogy ő géppuskával irtaná a magyarokat. Pedig ez komolyabban hangzott, mint a "lógni fogsz", ami természetesen éppúgy vállalhatatlan mondat, de mégsem gondolhatta senki komolyan a fenyegetést...

Anett 2008.09.29. 16:45:39

Hömmm!
Akkor valamit félreértelmeztem.:)

László 2008.10.05. 10:11:36

Kedves Sándor!
Talán közhelynek számít, hogy nincs a világon két egyforma ember, de ugyanez igaz az egyházközségekre és az emberekben a hitről kialakult nézetekre is.

Számomra hozzád hasonlóan mindíg külön élmény, ha nem a megszokott környezetemben veszek részt szentmisén, Legyen ez az alkalom mondjuk, búcsújáró hely, szabadtéri mise egy nyaralóhely kápolnája előtt, avagy egy más városban levő modern templom most alakuló közösségében.
Élmény minden ilyen alkalom, mely egyben érzékelteti azt is számunkra, milyen sokszínű az Egyház. (Viszont azért mégsem tarka. khmmm.)

Érthető számomra az is, hogy a papok, az atyák sem egészen egyformák, egy azonosság viszont megvan mindegyikükben: hittel, meggyőződéssel állnak ki az "ügy" mellett, amit képviselnek. Ezért, ha olykor a stílusuk nem is áll közel saját egyéniségünkhöz, mégis el kell ismernünk fáradozásaikat, látásmódjukat, mert lehet, hogy mások számára meg éppen az ő stílusuk az elfogadott.

Nehéz ilyen terjedelemben kifejteni, de az egyháznak mi is aktív tagjai vagyunk, és mi is sokat tehetünk érte. Türelmes szeretettel, fiatalos lendülettel. Akár véleményünk megfogalmazásával. De nyerhetünk is önmagunk számára tapasztalatot, példát, például arra, miként lehet embertársainkhoz viszonyulni őket elfogadó, de saját egyéniségünket sem feladó következetes módon.

Érdeklődéssel olvastam élménybeszámolódat, szívből kívánom, ismerj meg minél több olyan egyházhoz kötődő személyiséget, akik a Te ízlésed szerint tudják közvetíteni Neked az egy és örök igazságot. (Magyarországon is vannak ilyenek!)

süti beállítások módosítása