Sándor, ha adhatok néhány ötletet ehhez a vitához, akkor íme:
Én azt gondolom, hogy az a populizmus, amikor egyesek ezekből a kérdésekből generációs ütközést kreálnak. Elég látni, hogy ez az a kérdés, amelyre pl. az idősebb korosztály mindenféle gondolkodás nélkül rávágja, hogy nem, fizessen aki tanul, stb. stb. A szocialisták pedig jönnek a populista szólamukkal, hogy a nyugdíjasok zsebéből vegyük el a pénzt a taníttatásra?
Először is, a fizetésemből minden hónapban beadok az államnak 49%-ot azért, hogy ezzel a pénzzel gazdálkodjon jól, az egész ország számára hasznos dolgokra fordítsa, fektessen be szellemi tőkébe, oktatásba, segítsen a betegeken, a rászorulókon, stb. Ezt egy szerződésnek látom, én adok és el is várok érte valamit. Ha ez a pénz kevés, akkor tessék olyan gazdaságpolitikát folytatni, hogy többen legyenek azok, akik beadnak pénzt, ne pedig ugyanannyian adjanak be többet és többet. Ezt a 49%-ot pedig még megfejeli az én munkáltatóm által befizetett egyéb fizetett járulék is és egyáltalán nem biztos, hogy nyugodt lehetek életem végéig.Arról nem is beszélve, hogy a középkort megszégyenítő pofátlanabbnál pofátlanabb adónemet találnak ki. Valahogy ez nagyon nincsen jól.
Azzal, hogy különösebb plussz anyagi megterhelés nélkül fiatalok tanulhatnak, az országot tesszük versenyképesebbé. Ha nekem annak idején egy havi fizetést kellett volna félévente a tanulásra fordítani valószínű, hogy ma nem lenne diplomám. Hogyan képzelik azt, hogy egy szegényebb családból származó diák, ahol mondjuk a két szülő havi nettó jövedelme 160-200 ezer Ft, havi kb. 20.000 Ft-nak megfelelő tandíjat fizessen és akkor még csak egy gyerekről beszéltünk. Akkor még nem ettek, nem utaztak, nem ruházkodtak,nem fűtöttek, nem fizettek albérletet. És ne hagyjuk ki azt sem, hogy ma mennyibe kerül egy koncertjegy, egy könyv, egy színházjegy vagy mozijegy, amiből szintén nem kéne egy fiatalnak kimaradni. Egyéb szórakozásról nem is beszéltünk.
Járjon el dolgozni? Persze, járjon, mi is eljártunk, de az 5-800 Ft-os órabér nem lesz elegendő a megélhetésre, ezt a plusszokra gyűjti az ember, egy vacsi a kedvessel, vagy egy sátoros nyaralás mondjuk. Aról nem is beszélve, hogy valljuk be őszintén, a dolgozni járással nem lesz jobb a tanulmányi eredményünk, ezzel akár még a tandíjunk is emelkedhet.
Diákhitel? Ugyan miből fogja visszafizetni, ha szeretne egy lakást is, amit szintén kölcsönre vesz föl, szeretne gyereket, ami szintén nem fillérekbe kerül. Hallom az érveket, hogy aki diplomás nagyobb eséllyel kap több fizetést később. Igen ám, de a kezdő fizetése neki is csak 100-150 nettó lesz asszisztensként vagy tanárként, vagy kezdő orvosként és ekkor szeretne lakást is gyereket is.Nem lesz mindenkiből bankigazgató vagy sztárügyvéd a diplomájával sem.
Érvként hozzák föl azt is, hogy aki, vagy akinek a gyereke nem jár egyetemre az miért finanszírozza más tanulmányait? Igaz, hogy ezzel az egész ország számára értéket teremt, de ezzel a kedves szocialisták nemigen törődnek. Ilyen alapon meg lehetne kérdezni azt is, hogy miért fizessek én egészségügyi járulékot, ha én igyekszem egészségesen élni és sokkal kisebb eséllyel kerülök idő előtt kórházba, mint az aki erősen dohányzik, egészségtelenül táplálkozik, nem mozog, vagy 150-nel hajt az autójával? Ők nem járulnak többel hozzá a közjóhoz, pedig többet vesznek ki belőle, vagy nagy eséllyel többet fognak belőle kivenni.
Szóval szerintem nagyon rövidlátó ez a gondolkozás és kívánom nektek Sándor, hogy legyen lehetőségetek minél előbb kormányozni és a dolgokat a helyükre tenni:-)

Tisztelt player71!


Általában 400 FT-s órabérért lehet elmenni diákmelóra, 800 Ft-ossal én még nem találkoztam, legalábbis nem olyan helyen ahol nem kellett volna kopaszra nyírni a fejem.....

Kedves Ragtapasz,

Csak még jobban megerősíted azt, amit leírtam. Ebből a 400 Ft-os órabérből tényleg sokat kell dolgozni, hogy az ember elmenjen egy moziba és megvegye a barátnőjének és magának a 2 jegyet 2300 Ft-ért.
Ha még diák vagy kedves Ragtapasz, akkor csak azt tudom ajánlani, hogy ne feltétlenül Student, meg Minddiák (bár nem is tudom, hogy ezek léteznek-e még?), vagy ezeken az irodákon keresztül menj el dolgozni. Más forrásokból lehet azért 400 Ft-nál többért is munkát találni,és még csak kopaszra sem kell a fejét nyírnia, persze a lényeg az, hogy egy diáknak elsősorban a tanulással kéne foglalkoznia, nem pedig azzal, hogy hol, mennyiért talál munkát.

Azért ma som rossz diáknak lenni. Van aki olyan régen jár főiskolára, hogy más azóta egyetemet végez el.Igaz kedves sándor?
Aki gyenge képesséű és nem tudja tanulmányi kötelezettségeit teljesíteni annak lébecolását miért mi fizessük?

Kedves Sivatagis Sas!

"Régi" felvételi rendszer alapján általánosságban egyetem esetén 10 félév, főiskola esetében 7 féléves képzések indultak, előordul 8 féléves fősikolai. (OKJ képzésről nem beszélnék) Állambácsi állami finanszírozás címszó alatt +2 félévet biztosít mindkét esetben, utána költségtérítésre kerül át a hallgató!
Így állami finanszírozásban (régi rendszer=nincs tandíj) lehetetlen, hogy "valaki olyan régen járjon főiskolára, hogy más addig egyetemet végezzen el", utána pedig nem az adófizető állampolgár, hanem saját maga ( szülők, diákhitel, egyéb forrás) révén finanszírozza a tanulmányai 100 %-át ,mivel ilyen esetben semmilyen juttatást nem élvez a költségtérítésre átjutott hallgató.

Azon mondata miszerint: " Azért ma sem rossz diáknak lenni." két dolgot tesz számomra elég valószínüvé:

1: Önnek nincsen felsőoktatásban beszerzett végzettsége, vagy ha van a rendszerváltás előtti "Kánaánból".

2: Önnek az ég világon semmilyen halvány lepkefingja (elnézést a szóért) nincs arról mennyibe kerül ma " csak" a szükséges tankönyvek beszerzése, de diákéletről végképp nincs.

Kedves Player71!

Álatalában ma egy diák nem azért megy el átlagba 450 Ft-os órabérért, mert moziba akar menni, hanem mert egyéb létszükségleteit akarja kielégíteni.

Öt gyermekes családapaként fontosabbnak tartom, hogy gyermekeimnek inkább a szellemi útravalót adjam meg életükhöz.

Legnagyobb lányom érettségi után az ELTÉ-re nyert felvételt kémia-matek szakra. Jól tanult, de egy év múltán rájött, nem neki való ez a tanári pálya, Ekkor átjelentkezett Gödöllőre agrármérnöknek. Ott is elvégzett egy évet, de végül méfsem ez lett HIVATÁSA, gyógypedagógusként szerzett diplomát. Azóta megszerezte második diplomáját is logopédusként. Most legalább szakmailag elismert, bár anyagi tekintetben kezdőként a bértábla alján áll. Elmondása szerint tanulmányi "kitérői", útkeresése sok segítséget, tapasztalatot ad számára hivatása gyakorlásában.
Taníttatása tandíj fizetés nélkül is jelentett szülői anyagi áldozatot, annál is inkább, mert közben húga meg a matek-földrajz szakot végezte az ELTÉ-n.
Meggyőződésem, most mindketten hasznos tagjai lettek társadalmunknak, és köszönet érte, hogy felkészülésükhöz anyagilag minden magyar adózó polgár, így sivatagi sas is hozzájárult. Mégis, úgy gondolom, leginkább mi, a szülők hoztuk meg értük az áldozatot, hogy megteremtsük továbbtanulásuk feltételeit. Sajnos az anyagi segítségünkre kezdő friss diplomásokként is még eléggé rászorulnak. (Lakás, stb.)
Öccsük ebben az évben végez Gödöllőn, béhány évig ő is még rászorul majd a szülők támogatására.
A legnyagyobb személyes problémánk viszont, hogy még két fiú a felsőfokú tanulmányainak kezdete előtt áll, és az ő taníttatási helyzetük nehezebb lesz anyagilag testvéreiknél.
Könnyű általánosságban elmondani, hogy a legjobb 15 % majd ösztöncíjat kap, a legrosszabb 15 % meg majd átmegy fizetősbe, de a közbenső 70 % taníttatása többlet terhet fog jelenteni a szülőknek.
Nem minden diplomás fog gyorsan felívelő anyagi karriert elérni, de az ő szakmai munkájukra felkészültségükre is nagy szüksége van az országnak, sőt az első számú vállalati sikervezetőknek is.
Számolgat a család. A három diploma ráfordított családi költségéből futotta volna jobb autóra, sőt a ház felújítására is jócskán. Mi jó szívvel ezt a gyermekeinkre szántuk inkább. Most, ha a tandíj ilyen formában bevezetésre kerül, kétségessé válhat, hogy képesek leszünk-e a két fiatalabb és arra vágyó fiút is hasonlóként támogatni.
Bár elkeserítő, mégis mosolyra késztet az is, hogy a "szociális háló" is úgy lett megszőve, hogy a jövedelemviszony alapján mindíg hajszállal a meghúzott határvonal fölé csúszunk, így a támogatási rendszert csak hírekből ismerhetjük, nem ad sok segítséget saját problémánkhoz.
Azonosulok Player 71 véleményével. Sőt talán inkább azon lenne érdemes elgondolkodni, hogy ha szüksége van az államnak kiművelt emberfőkre, miért nem ismeri el a családoknak azt, ha gyermekeiket erre ösztönzik. Mert most a tandíjjal csak büntetik őket. Jó, tudom ez a mai viszonyok között csak utópia. :)
Annyit viszont érdemes lenne elérni, hogy ne a tanulni vágyó diákokkal állítsuk szembe a közhangulatot olyan kijelentésekkel, hogy tanulmányaikat "miért mi fizessük".

Ragtapasz,

Azt hiszem egyről beszélünk, a kommentjeid pedig tényleg megerősítik azt amit én gondolok erről. Persze, hogy sokan a létszükségeleteiket sem tudják máshonnan finanszírozni, csak az akár 450 Ft-os órabérért ledolgozott munkákból. Csak sokan azt gondolják, hogy az "ehess, alhass, ölelhess" után más igénye ne is legyen az embereknek. Márpedig legyen és szomorú, hogy egy színházjegy, vagy mozijegy, vagy ritka alkalmanként egy étterembe menés luxusnak számítson egy diák számára.