A vasárnapi népszavazáson számomra a legfontosabb kérdés a tandíj ügye. Úgy gondolom, hogy ez az a kérdés, amely leginkább a jövőről szól, az erre leadott IGEN szavazat járulhat hozzá leginkább Magyarország felemelkedéséhez. Magyarország legnagyobb kincse a szürkeállomány. Kézenfekvő, hogy a magyar gazdaság aduja, a külföldi tőke számára a legfőbb vonzerő is a minőségi munkaerőkínálat, a kiművelt emberfő.
Aki IGENt mond a tandíjra, arra szavaz, hogy Európa sereghajtóiból ismét éllovasokká váljunk.
A modern, XXI. századi társadalmak alapja a tudás. Ha Magyarország felzárkózása a cél, akkor minél több jól képzett szakemberre van szüksége az országnak. A kormány oktatáspolitikája és a tandíj bevezetése ezt a felzárkózást lassítja és ellehetetleníti azzal, hogy tömeges számban zárja ki a szegényebb diákokat a felsőoktatásból. Hamis érvekből és hazugságokból nincs hiány; ezeket vesszük sorra:
„Túl sok az egyetemista.”
Nem igaz. Az igaz, hogy a rendszerváltoztatás óta lényegesen megnőtt az egyetemisták száma, de ezt a kereslet növekedése okozta. Az OECD országokban a felsőoktatásban végzettek aránya átlagosan 26%, ehhez képest hazánk jelentősen elmarad a 17%-os értékkel, ráadásul ez hazánkban lassabban növekszik, mint az OECD országokban.
„Túl sok az ingyenélő egyetemista.”
A gyerekek egyetemi taníttatása eddig is magas terheket rótt ki a családokra. Már azzal is terhet vállal a család, hogy nem dolgozik a gyerek, hanem tanul, amely időszakban ugyanúgy ellátást igényel. Ezekhez hozzáadódnak még a több tízezer forintos tankönyvek és a különórák költségei. Ráadásul sokan messze tudnak csak tanulni a szülőhelyüktől, ahol albérletet vagy kollégiumot kell fizetniük, és az utazás is pénzbe kerül. Kutatások szerint az egyetemisták megélhetési költségei tandíj nélkül is elérik a havi 80.000-90.000 Ft-ot.
„A túl sok ingyen élő egyetemista, aki 10 év alatt végzi el az egyetemet…”
Eddig is csak 13 félévet finanszírozott az állam (az Orbán-kormány idején 10-et), azon felül fizetni kellett. Egyébként pedig a tandíj bevezetésével sok diákot munkavállalásra kényszerít a kormány, így ők maguk okozzák az egyetem elvégzéséhez szükséges idő növekedését. Egyetértünk azzal, hogy a hallgatókat jó teljesítményre kell motiválni, de a tandíj erre nem alkalmas eszköz.
„… és kevés a szakmunkás, akikre sokkal nagyobb szükség lenne.”
Nem azért kevés a szakmunkás, mert sok az egyetemista. Teljesen abszurd a kőművesek, ácsok hiányát a jogász vagy orvos hallgatók számával magyarázni. Ennek az igazi oka a képzési rendszerben keresendő. Túl sokan lépnek ki úgy a közoktatásból, hogy semmilyen szakképesítést nem szereztek. Szóval ez az érv csupán hangulatkeltés és a fiatalok különböző csoportjainak a szembeállítására játszik. Továbbá tegyük azt is hozzá, hogy a KSH adatai szerint a szakmunkások körében magasabb a munkanélküliség, mint az egyetemi végezettséggel rendelkezőknél.
„Túl sokat költ az ország a felsőoktatás finanszírozására.”
Az Oktatási és Kulturális Minisztérium adatai szerint Szlovákiában, Franciaországban, Csehországban és Hollandiban is a Magyarországival közel azonos vagy valamivel kisebb mértékben járul hozzá az állami szektor GDP arányos részesedése a költségekhez, a magyar adatok megfelelnek az OECD átlagnak.