HTML

Száz éve született Jakab Antal

2010.01.02. 18:36 :: Oroján Sándor

Kovács János egyháztörténész barátom cikkét ajánlom figyelmetekbe, a száz éve született Jakab Antal gyulafeháérvári mégyéspüspökről.

 

 

"Az évfordulóra jelent meg Varga Gabriella és Vencser László: Megalkuvás nélkül, Száz éve született Jakab Antal című életrajzi könyvük, melynek ünnepélyes bemutatójára a bécsi Collegium Hungaricumban, 2009. október 15-én került sor. A szerzők a könyvben felidézik a püspök életútját, vallomásokkal bővítve személyiség rajzát, érdekes képekkel illusztrálva az erdélyi magyar katolikus egyház egyik nagy személyiségének portréját. Jakab Antal 1909. március 13-án született Gyergyókilyénfalván, a székelyföldi Hargita megyében. A családfő, Jakab Antal és felesége György Rozália és gyermekei, Erzsébet, Márta és Anna mellett tölti ezt a napot. Különösen fontos ez a nap a család életében. A gyermekszerető családot később újabb három gyerekkel áldotta meg a Jóisten, szülei nagy örömére megszületett Menyhért, Ernő és Berta. Elemi iskoláit Jakab Antal szülőfaluja római katolikus felekezeti iskolájában végezte 1916 és 1922 között. Osztálytársai, mint szorgalmas, illemtudó, okos, jó akaratú tanulóra emlékeztek rá. A gyergyószentmiklósi líceumban 1922 és 1929 között tanult. Kezdetben gyalog tették meg osztálytársaikkal az iskoláig vezető utat. Antal tanítatása a család számára nem volt könnyű. A családnak megélhetési forrásként a mezőgazdaság szolgált. Antal a szünidőkben szorgalmasan dolgozott, az erdőn és a mezőn is kivette részét a földműves munkából. Húszéves, amikor édesanyját elveszíti. Az akkori román kormány kisebbségellenes oktatáspolitikája mellett édesanyja állapota volt a másik ok, ami miatt első érettségi vizsga-próbálkozása Gyergyószentmiklóson nem sikerült. Egy évvel később, 1930 őszén, Déván a Decebal román tannyelvű gimnáziumban eredményesen vizsgázott. Jakab Antal 1929 őszén felvételét kérte a gyulafehérvári Papnevelő Intézetbe.
 
 
A teológián szorgalmasan tanult. Jó természetének köszönhetően a kispapi életet derűsen élte, mivel hajlamos volt a lelki életre, egyre tartalmasabbá, gazdagabbá alakította, képezte magát. Jakab Antalt kilenc egyházmegyés pap, négy ferences és két piarista szerzetes társával együtt 1934. június 29-én szentelte áldozópappá Székhelyi Gróf Majláth Gusztáv Károly püspök a gyulafehérvári székesegyházban. Felszentelése után, 1934. július 1-től Ditróba nevezték ki káplánnak, Ambrus Szaniszló osztálytársával együtt. Első állomáshelyén jelentős szerepe volt a római katolikus valláshoz kapcsolódó székely legény- és leányegylet, a Kolping legényegylet, a Missziósegylet és a Mária Kongregáció megszervezésében. 1936. február 14-ével kinevezték Gyulafehérvárra káplánnak és zárdalelkésznek az irgalmas nővérek Fogarassy Mihály püspök alapította zárdájába. 1936. július 15-én Kolozsvárra, a belvárosi Szent Mihály-plébániára helyezték. Itt találkozott és kapcsolódott szétválaszhatatlanul össze a két későbbi egyházmegyés főpásztor élete és sorsa. A kolozsvári Szent Mihály templom főesperes plébánosa Márton Áron volt, akinek megrendítő beszédeire már akkor órákkal a szentmise kezdete előtt érkeztek Kolozsvárra hívei, hogy helyet kapjanak, mert éhesek voltak az igaz szóra. Márton Áron szavait a fiatal káplánok is nagy érdeklődéssel hallgatták, mert érezték, hogy kemény igazságaival szélesíti világlátásukat. Márton plébános hamar felfigyelt Jakab Antal papi szolgálatában megmutatkozó lelkiismeretességére és munkájában tanúsított szorgalmára. A boldogemlékű püspök abban az időben így nyilatkozott Jakab Antalról. „Ezt az embert, amíg élek, magam mellől el nem engedem.” Márton Áron püspökké szentelésekor – 1939. február 12-én – Jakab Antal valóban még mindig kolozsvári káplán volt. Püspökké szentelése után a tehetséges, fiatal papot, akiben nagy jövőt látott, Márton püspök azonnal Rómába küldte továbbtanulni.”Három évet kap. Amit ez alatt elér, azzal tér vissza!” – e szavakkal bocsátotta őt útjára a püspök. Harmincévesen, 1939 őszén kezdte meg tanulmányit a Pápai Lateráni Egyetem jogi karán. Tanulmányai első két évében, 1939-1940-ben román állampolgárként a Santa Maria dell’ Anima osztrák papi kollégiumban lakott, majd 1940-1942 között, mint magyar állampolgár, a Luttor Ferenc rektor által irányított, Via Giulián található Pápai Magyar Intézet bentlakója volt. Római tanulmányait 1942. júniusában fejezte be. Három év alatt vasszorgalommal letette a licenciátust és le is doktorált egyházjogból a Pápai Lateráni Egyetemen. A háborús idők miatt nem tudta kinyomtatni doktori értekezését. (Jakab Antal születése kilencvenedik évfordulója alakalmából a gyulafehérvári főegyházmegye kiadta latin nyelvű értekezését. A könyvhöz dr. Jakubinyi György, a főegyházmegye érseke írt előszót.) Az 1940. augusztus 30-i második bécsi döntés értelmében Erdélyt kettéosztották a nagyhatalmak. Észak-Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz, a déli rész megmaradt Romániának. Ennek folytán a gyulafehérvári egyházmegye is két részre szakadt. Márton Áron püspök gyulafehérvári székében maradt az egyházmegye román részén, az egyházmegye északi részére pedig Püspöki Helyhatóságot szervezett Kolozsvár központtal. Jakab Antal a római Lateráni egyetemről hazatérve, 1942. augusztus 31-től levéltáros és jegyző, szeptember 3-tól titkár volt Sándor Imre püspöki helytartó mellett, 1944. november 29-ig. Ez idő alatt Egres híveinek lelkipásztori gondozását is ellátta. 1944. november 30-tól 1945. augusztus 31-ig plébános-helyettes Gyergyószentmiklóson és a megbízott főesperes teendőket is ellátja. Jakab Antal 1945. szeptember 1-től 1946. augusztus 21-ig hittanár és lelkész Kolozsváron. Márton Áron úgy ítélte meg, hogy a jövőben Jakab Antal tudását, tehetségét és fiatalos tenni akarását leginkább a kispapok körében kamatoztathatja. 1946. augusztus 22-től kinevezte Gyulafehérvárra, a teológiára tanárnak és vicerektornak. „Jakab Antal tipikus székely, kemény és dolgos, aki szívén viseli az intézet ügyét” – írták róla papjai. Márton püspök letartóztatása után nemsokára Gajdátsy rektort is letartóztatták. Azután Jakab Antal vette át a teológia vezetését. A kommunista egyházüldözések 1948-ban, konkrét formában kezdték támadni a gyulafehérvári egyházmegyét, iskolarendszerét és intézményeit. Az állam megfosztotta az egyházmegyét iskoláitól, óvodáitól, főiskoláitól és elkobozták a fenntartásukat szolgáló vagyonát is. Márton Áront 1949. június 21-én tartóztatták le. A Szentszék rendelkezése nyomán a folytonosság biztosítására Márton Áron kijelölte két helyettes ordináriusát, Boga Alajost, az egyházmegye általános helynökét és Sándor Imrét, a helynök helyettesét. Röveddel azután Boga Alajost letartóztatták. Boga Alajos Gajdátsy Béla teológiai rektort, Sándor Imre pedig Jakab Antal kanonok, teológiai tanárt és vicerektort jelölte meg utódjának. Jakab Antalt 1951. augusztus 24-én tartóztatták le. Elhurcolása után a vizsgálati fogságba Pitestire került a belügyminisztérium zsilávai börtönébe szállították. Közvetlen letartóztatása után annyira összeverték, hogy agyhártyája bevérzett. Raboskodott Szamosújváron, Enyeden, Máramarosszigeten, nádvágóként a Duna-deltában. A börtöntársai csodálták benne az erős lelkű, erős akaratú, nagy tudású papot és emberi magatartását. Szabadulására 1964. április 16-án került sor. Jakab Antal, tizenkét év, hét hónap és huszonhárom nap után újra szülőfaluja földjére lépett. Gyalog indult a kilyénfalvi szülőház felé. Akivel találkozott, mindenkinek köszönt, de őt nem ismerték meg az emberek. Egy darabig munka nélkül élt falujában, majd Görgényszentimrén 1965. december 25-től a plébánost helyettesíti majd plébániát alapít Bűzásbesenyőn. 1968-tól állami jóváhagyással kinevezést kapott a Hittudományi Főiskolára. Gyulafehérváron az egyházjog mellett az erkölcsteológia katedrát is átvette, továbbá művészettörténetet is tanított. Ebben az időben az állami hatóságok nem támogatták, hogy Márton Áron utódlási joggal bíró segédpüspököt kapjon. Tárgyalások után a Szentatya Jakab Antalt kinevezte, utódlási joggal a gyulafehérvári egyházmegye segédpüspökének, melyet a Szentszék 1871. december 23-án írt alá. Jakab Antalt VI. Pál pápa szentelte püspökké Rómában, 1972. február 13-án. Az új püspök tisztában volt azzal, hogy az állami hatóságok mindent elkövetnek azért, hogy szolgálatában megkeserítsék, ellehetetlenítsék.  Jakab Antal kiadott körlevelei az egyházmegye életének minden területét, és problémáját felölelték. Gondja volt a lelkiségre, papjai fegyelmi életére, az egyházközségek anyagi alapjaira, szent liturgiáira, az egyházi zenére, különös hangsúlyt fektetve az egyházi és házasságjogi problémákra. Nem mulasztotta el az évfordulós, vagy ünnepi megemlékezéseket. 1980. május 15-én veszi át Márton Árontól a gyulafehérvári ősi egyházmegye vezetését. Erdély nagy püspöke, Márton Áron több mint négy évtized után búcsúzott el híveitől. „Szeretett Híveim, mint főpásztorotok elsősorban a hitet akartam megerősíteni lelketekben és a hithez való ragaszkodást hagyom rátok örökségül… Azzal a megnyugtató érzéssel vonulhatok vissza, hogy az egyházmegye vezetése jó kezekben.”- írta többek között levelében. Alig néhány hónappal az után, hogy Jakab Antal átvette Erdély nagy püspökétől az egyházmegye vezetését, 1980. szeptember 29-én elhunyt Márton Áron. Ezután tejesen ráhárult a főegyházmegye kormányzása. Felszentelt papjait Jakab Antal mindig munkatársaiként kezelte. Nagy gondot fordított arra, hogy a különböző egyházközségekbe a legmegfelelőbb lelkipásztorok kerüljenek. Püspöksége alatt jelentős felújítások történtek a székesegyházban és a püspöki palotában, már segédpüspökként is szívén viselte a székesegyház sorsát. Jakab Antal gyulafehérvári püspök előrehaladott korára és egészségi állapotára hivatkozott lemondását a Vatikán 1990. március 14-i hatállyal elfogadta. Nem voltak gondtalanok apostoli kormányzói napjai sem. Alig, hogy megbízatását kézhez vette, újra viharos, vérzivataros fejezet következett az erdélyi magyarság történelmében. Dr. Jakab Antal az erdélyi egyházmegye nyolcvanadik püspöke, 1993. május 5-én hunyt el. A püspöktől az érte bemutatott és felajánlott szentmise keretében búcsúztak az egyházmegye papjai és hívei.
 
 
A gyulafehérvári székesegyház kriptájába, nagy elődje, Márton Áron mellé temették a nagy utódot.
 
Kovács János
Foto: Soós Ádám"

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://orojan.blog.hu/api/trackback/id/tr191640065

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása