orojan.blog.hu archív

"A legjobb ihlető a határidő ·
Tompa Z. Mihály pályázatokról, díjakról, új művekről
 
Az utóbbi napokban sokan megtanulták Tompa Z. Mihály nevét. Az 1949-ben született, jelenleg Hatvanban élő újságíró, prózaíró nyerte meg március idusán a Kereszténydemokrata Néppárt és a Barankovics Alapítvány regénypályázatának második díját, a tavalyi könyvhéten vette át a Magyar Napló regénypályázatának különdíját, ezenkívül a Magyar Írószövetség és a Honvédelmi Minisztérium Batthyány-emlékévre meghirdetett pályázatán is elnyerte az egyik díjat.

- Mikor és milyen formában olvashatja a közönség a kitüntetett munkákat?

 – A Magyar Napló-pályázaton Az állomás című regényemmel nyertem különdíjat, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Barankovics Alapítvány irodalmi pályázatára elkészítettem a folytatást Az állomásfőnök megkísértése címmel. E két kisregény immár szervesen öszszetartozik, s reményeim szerint az idei könyvhétre egy kötetben lát napvilágot a Barankovics Alapítvány támogatásával, de a Magyar Napló-könyvek kiadásában. A két mű szinte terjedelmében is azonos, hogy sikerül-e egy regénnyé összeolvadniuk Az állomásfőnök megkísértése címmel, annak megítélése az olvasó tiszte.

– Minthogy mindkét pályázat alapfeltétele volt, hogy a beküldött regények cselekménye a rendszerváltozás után játszódjon, gondolom, mindkét regényfél választ keres napjaink sorskérdéseire.

– A történet valóban itt és most játszódik, egy vidéki kis állomáson, amelyen egyik napról a másikra megszüntetnek minden járatot, üresen fekszenek a sínek. Az állomásfőnök viszont nem hajlandó kiköltözni, ott él továbbra is a feleségével együtt a szolgálati lakásban, az elárvult házban, ahol csak a resti üzemel. El is adják az épületet egy orosz befektetőnek, aki kaszinót akar ott nyitni, de az állomásfőnök ellenszegül. Eközben a felesége, aki egykor ünnepelt színésznő volt, visszatér a színházba takarítónőnek. Pályájának újrakezdésére készül, úgy dönt, hogy elaltatja a főszereplőnőt, beöltözik a ruhájába, felölti parókáját, s eljátssza helyette a főszerepet. Ekkor tragikus fordulatot vesz a cselekmény. A címadóvá vált második részben a politika kísérti meg az állomásfőnököt. A térség országgyűlési képviselője botrányba keveredik, s őt mint tisztességes embert fölkérik arra, hogy lépjen a helyére, és induljon a választásokon. Ő ezt egyetlen feltételhez köti: indítsák el újra a vonatokat azon a vonalon. Nos, a regény arra a kérdésre ad választ, hogy ez a még fiatal, negyvenegy éves ember bírja-e a gyűrődést, és képes-e megmaradni tisztességesnek.

– Hagyományos vagy rendhagyó a regény (ek) szerkezete?

– A regény struktúrája monológokból és leírásokból áll, amelyeket olykor megszakítanak másféle történések, részben hagyományos, részben analitikus-visszapillantó az időkezelése. Őszintén remélem, hogy az olvasók számára sem érdektelenül. A végső szót úgyis ők mondják ki. Annyi biztos, hogy nagy örömmel, élvezettel írtam. Mindenképpen remek kezdeményezésnek tartom, hogy a Barankovics Alapítvány és a KDNP a mai zűrzavaros világban gondol az irodalomra, s meghirdette ezt a pályázatot. Alapigazság, hogy az ember elsősorban belső indíttatásból ír, de legalább annyira helytálló a klasszikus Karinthy-mondás: a legjobb gúzs a határidő, ami önmagában is ösztönzi az embert.

– Kitűzött-e már új feladatot maga elé?

– Ahogy Ön is említette, a két pályázat közötti időpontban elnyertem egy harmadik díjat is. A Magyar Írószövetség és a Honvédelmi Minisztérium a Batthyány-emlékév alkalmából hirdetett pályázatot, amelyen az Örök gróf című drámával nyertem el az egyik díjat. Batthyány Lajos a magyar szabadságharc mellőzött, elfelejtett kulcsalakja. A drámát értelemszerűen egy időre félretettem, most újfent kézbe vettem, s ráébredtem, hogy koránt sincs még kész. Elkezdtem rajta gondolkodni, s bizonyos értelemben újraírni, de legalábbis korrigálni, többek között azért is, hogy teljesen színpadképes legyen. Szerintem sem egy dráma, sem egy prózai mű nem készül el egészen soha.