Kovács János, hatvani történész barátom cikkét ajánlom minden olvasó figyelmébe:
"Horváth Mihály, 1809. október 20-án, Szentesen egy elszegényedett nemesi családban látta meg a napvilágot. Apja borbély és sebész volt. A gimnáziumi tanulmányait Szegeden és Vácon végezte. A pesti egyetemen 1828-ban a filozófia- és a szabadművészetek doktorává avatták, azután folytatta teológiai tanulmányait Vácon a papnevelő intézetben. 1830-ban, mint diakónus a püspöki irodában iktató lett.
Pappá szentelték 1832-ben. Dorozsmai, kecskeméti, majd nagykátai káplán s azután gróf Keglevich Béla nevelője lett. 1838-ban az Akadémia levelező-, majd 1841-ben rendes tagja lett az ipar és kereskedelem történeti munkája révén, melyet a tudós társaság pályázatára írt. Egyházmegyei szolgálatba 1840-ben tért ismét vissza. Abonyban káplánkodott, de egy év múlva megint nevelői állást vállalt gróf Erdődy Kajetánál. V. Ferdinánd király 1844-ben a bécsi Thereziánumban a magyar nyelv- és irodalom tanárává nevezte ki. Horváth Mihály tartotta 1847-ben az elhunyt József nádor gyászbeszédét a kapucinus templomban.
A hatvani plébánia adminisztrátorává 1847-ben nevezték ki, majd 1848-ban hatvani préposttá és 1848. augusztus 25-én csanádi püspökké nevezték ki. Hatvanban vendégül látta Toldy Ferenc irodalomkritikust is. A belvárosi plébánia emeleti tanácskozó termét magyar történelmi falfestményekkel díszítette, de ezeket a Bach korszakban eltávolították. A későbbi hatvani prépost-plébános Pálos Frigyes már korábbi, kápláni éveiben (1950-57) kutatták a falfestményeket, de már nem találták. Az új csanádi püspök 1848-49-ben teljes tehetségével és szellemi erejével a püspökség mellett a forradalom ügyét támogatta. Az osztrákok a szabadságharc leverése után elsősorban a harcokban részt vett, korábban császári tiszteken álltak véres bosszút, de megbüntették a katolikus püspököket és az alsópapságot is.
A bosszúnak legenyhébb fokozatai közé tartozott, hogy a király visszavonta Hám János esztergomi érsekké, Lonovics Józsefnek egri érsekké, Jekelfalusy Vincének szepesi, Horváth Mihálynak csanádi püspökké való kinevezését. Püspöki kinevezését Róma nem erősítette meg, ezért püspökké szentelése sem történt meg. Talán ezért a szabadságharcban a vezető férfiak egyike lett. A Szemere kormányban vallás-, és közoktatásügyi miniszter volt. Kossuth nagy híve, a Pesti Hírlap munkatársa volt. Hunkár Antallal ő szerkesztette az 1849. ápr. 24-i Függetlenségi Nyilatkozatot. A szabadságharc leverése után bujdosott majd külföldre menekült, Lipcsébe majd onnan Belgiumba. 1851-ben távollétében halálra itélték, „in effigie” fel is akasztották. Franciaországban és Olaszországban, majd 1856 után ismét Brüsszelben élt, ahol levéltárban magyar történelem kutatásával foglalkozott.
1866-ban külföldről visszatért és Rákospalotán telepedett le. A Deák-párt híveként Szegeden képviselő lett, majd a Történelmi Társulat, a Kisfaludy Társaság és az Akadémia Történelemtudományi Bizottságának elnöke. A kiegyezés kérdésében szembefordult Kossuthtal, ő válaszolt a Deáknak írt Nyílt levelére. Barátai javaslatára - akik előkészítették az emigrációból való hazatérését - mint választott püspök vett részt a császár fogadásán. Ferenc József tribunici püspökké nevezte ki és megkapta a vaskaszentmártoni apátság jövedelmeit. Művei az emigráció alatt is folyamatosan jelen voltak itthon, Hatvani Mihály álnéven jelentek meg az Akadémia támogatásával. Katolikus pap létére elfogulatlanul elemezte a vallási és egyházi kérdéseket is. Már káplán és nevelő korában elkezdte írni hazánk egyháztörténetét, melyből megjelentek egyes részletek a Szion és Hazánk című folyóiratokban.
Főbb művei: A szükség és a szabadság a történelemben (1838), Az ipar és kereskedelem története Magyarországban a három utolsó század alatt (1840), Az 1514-diki pórlázadás, annak okai és következményei. Tudománytár, 1841-i IX. kötet. (1841) Magyarok története (1842-46), Magyar történelmi okmánytár (1857-59) Huszonöt év Magyarország történetéből, 1823-tól 1848-ig I-III. (Genf, 1865), Magyarország függetlenségi harcának története 1848-1849-ben I-III. (Genf, 1865; Pest, 1871) Zrínyi Ilona életrajza (1869). Magyarország történelme I-VI. (1860-63), mellyel a Magyar Tudományos Akadémia nagy jutalmát nyerte el. E műve hat kiadást ért meg, rövidített változatát igen hosszú ideig középiskolai tankönyvként használták. A kereszténység első százada Magyarországon (1878). Horváth Mihály nevét Hatvanban régóta a város főútja őrzi. Korábban Gyöngyösi útnak majd Újsornak nevezték Hatvanban a Horváth Mihály utat.
A kiváló egyházi személyiség, történész munkásságát a főúton kívül a hatvani Grassalkovich kastély oldalfalán elhelyezett emléktábla is hirdeti, melynek avatására 2000. június 22-én került sor. Az avatási ünnepségen Demény - Dittel Lajos történész emlékezett Horváth Mihályra. Az emléktábla létesítése Hatvan város önkormányzatának és a hatvani honismereti körnek köszönhető. Horváth Mihály 1878. augusztus 19-én halt meg Karlsbadban.
Születésének 200. évfordulóján a magyar polgári történetírás nagy alakjára emlékezünk. A nemzetközi tekintélyű történész, függetlenségi szemléletű munkáival a polgári átalakulást igyekezett elősegíteni. A szabadság kivívásának és megtartásának törekvéseit tartotta történelmünk fő irányzatának. A gazdasági történetírás úttörője volt, előtte e kérdésekkel senki nem foglalkozott."
Kovács János
történész
