Ha azt szeretnénk, hogy egy ágon rügy fakadjon, előbb hagyni kell elhullani a száraz leveleket.
Ma rendkívüli ülést tartott a Heves Megyei Közgyűlés, a rendkívüli napirend pedig a hétvégén kötött egyezség megerősítése volt. A Miniszterelnök és közgyűlésünk elnöke aláírt egy megállapodást, ami kvázi szándéknyilatkozatként deklarálja, hogy megyénk önkormányzata átadja az általa működtetett intézményeket az államnak (minden megyei elnök nyilatkozott erről).
Amint az köztudott, a megyei önkormányzatok feladatai átalakulnak, az intézményfenntartás helyett elsősorban területfejlesztő funkciókat kapnak. Az egyik első lépés az intézményeink átadása, az adósságunkkal, hiteleinkkel, ingatlanokkal együtt.
Közel két órán át vitatkoztunk a kérdésben egységes Jobbik-MSZP ellenzékkel, akik szerint a mostani, történelmi döntés kiüresíti a megyei önkormányzatokat, és hibát hibára halmozunk. Szerintük elnökünknek nem is lett volna joga aláírni a dokumentumot előzetes felhatalmazás nélkül.
Jegyezzük meg: az elmúlt egy évben nem volt olyan jelentős döntés, amit ne kórusban kritizáltak volna formai okok, időszerűtlenség, vagy tartalmi aggályok miatt. Ki kell jelentenem: az ellenzék pártállástól függetlenül egyáltalán nem partner az ország megújításában, és a megyei önkormányzatban is mindent megtesznek a folyamatok megakasztásáért.
Tavaly tavasszal, a választások megnyerésével egyértelmű volt: a következő éveinket arra tesszük fel, hogy az országot megújítsuk, a gazdaságot talpra állítsuk, a nagy ellátó rendszereinket, a közigazgatást, az önkormányzati rendszert átalakítsuk. Félúton megállni, visszafordulni nincs értelme. Ez az időszak a tabuk ledöntéséről szól, a dogmák átírásáról. Az ehhez szükséges felhatalmazás és többség egész Európában leginkább Magyarországon van meg mindehhez, köszönhetően a 2010-es választásoknak, a soha nem tapasztalt összefogásnak.
Lehet az irányt kritizálni, korrekciót javasolni, de itt nem ez történik. Az MSZP és a Jobbik gyökeresen, em bloc utasítja el az átalakítást, totális ellenzék szerepét játszva. Konstruktív, elvi alapon politizáló ellenzékre eközben szükség lenne.
Mit is elleneznek? Azt, hogy a megyei önkormányzatok intézményfenntartó szerepe megszűnjön, a fejlesztéspolitikai szerepe megerősödjön. Az intézményfenntartó szerep annyit jelentett a gyakorlatban, hogy azonos profilú oktatási és szociális intézményeket néhol a helyi, néhol a megyei önkormányzat tartott fenn. A helyi önkormányzat, ha nehezen finanszírozhatónak ítélt meg egy intézményt, átadta a megyének, ami köteles volt azt működtetni (a korrektség kedvéért jegyezzük meg, a feladatellátás volt kötelező, legtöbbször ez ugyanazt jelenti). Elégséges állami finanszírozás híján így a megyék adósodtak el, nálunk erre az előző vezetés rátett még egy lapáttal. Jövőre ez a kusza állapot megszűnik, egyértelmű lesz, mi a helyi önkormányzat feladata, mi a megyeié és mi az államé. És akié a feladat, az finanszíroz. A megyei önkormányzatok az új rendszerben - szerintem nagyon helyesen - területfejlesztési feladatokat kapnak. Ha erről kérdezősködtek volna, na azt elismerném, hogy jogos. Itt ugyanis sok részlet még bizonytalan, csupán az irány eldöntött. Itt esetleg javaslatokkal is élhetne az ellenzék, de erről szó sem esett. Egyszerűbb azt kommunikálni, hogy kiüresítjük a megyéket...
