HTML

Rubintmise Hatvanban

2008.06.10. 10:49 :: Oroján Sándor

Mint sokan biztosan tudjátok, csütörtökön délelőtt 10 órakor, a belvárosi templomban rubintmisét celebrál Balassay József atya. Ez alkalomból ajánlom figyelmetekbe Kovács János, egyháztörténész barátom cikkét.

----
Osztálytalálkozóra készülnek Hatvanban, az 1948-ban végzett egykori Bajza-diákok. Az öreg diákok tanárai közül már csak Balassay József hittanár él, aki ez alkalomból Hatvanban mutatja be hálaadó RUBINTMISÉJÉT pappá szentelésének 70. évfordulója alkalmából. Az ünnepi szentmise a Szent Adalbert templomban lesz június 12-én (csütörtökön) 10 órai kezdettel megtartva. Az ünnepi szentmisét tanítványával P. Szita Illés Teofil ferences atyával mutatja be. Balassay József 1945. október 1-én kapott kinevezést a hatvani plébániára, hittanári állásra. A gimnáziumban és a tanonciskolában tanította a hittant. Csík József hatvani prépost mellett jelentős szerepe volt az 1947. június 7-8-i hatvani eucharisztikus kongresszus megszervezésében. Köszönet és hála neki, hogy visszaemlékezésével megörökítette az egyházmegyei eucharisztikus kongresszust, melyre több püspök is eljött Hatvanba és Mindszenty József bíboros hercegprímás beszédet mondott a Kossuth téren. Balassay József a 61 évvel ezelőtt megrendezett Oltáriszentség hatvani ünnepe után jön el újra Hatvanba a Szent Adalbert templomba, hogy hálát adjon a Gondviselésnek az elmúlt évtizedek kegyelmeiért. Ismerjük meg Balassay József atya nem minden napi életútját, mely jubileumi szentmiséjének megtartásához vezetett.  

Balassay József Felvidéken, Palócföldön, Tőrincsen született 1914. november 16. Anyja Kovács Piroska, apja vitéz Balassay József tiszt volt Horthy hadseregében. Tanulmányait Sátoraljaújhelyen, a Piaristák gimnáziumában végezte (1925-1933). Az ifjú Balassay József 1930-ban megkapta a nemzetes vitéz címet. 1933-1938 között a váci papnevelő intézet növendéke. Hanauer Árpád István, váci megyéspüspök szentelte pappá Vácon, 1938. június 26-án. Segédlelkész Mindszenten (1938-1939), Lajosmizsén 1939-ben, Peregen 1939 – 1940, hitoktató Rákoscsabán 1940-1941, segédlelkész Kiskunhalason 1941-1942, tábori lelkész Kolozsvárott 1942- 1943, segédlelkész Kerekegyházán 1943-1944, plébános Újkécskén 1945-ben, hittanár Hatvanban 1945-1949, hitoktató Kiskunhalason 1949-1950, hittanár Csongrádon 1950-1953, plébános Hódmezővásárhelyen, a Szent István plébánián (1953–1961), tb. esp. 1960-ban, ker.esp 1961- ben, kiérd. esp. 1961-ben. Plébános Kispest-Wekerletelepen (1961-1975), Kispest-Főplébánián 1975-1983-tól. Dr. Bánk József érsek, püspök, váci megyés főpásztor 1972. évben a budapesti alsó kerület esperesévé, 1973. évben pedig pálmonostori c. apáttá nevezte ki. Nyugdíjas 1983. július 1-től.

 Nyugdíjasként a Kútvölgyi Engesztelő Kápolnában végez kisegítő szolgálatot. Az egyháznak 6 papot adott hatvani működése idején (P. Szita Illés Teofil OFM, Sebestyén Albert, Turóczi József, Dr. Nagy Árpád, Konc Gábor Jászfényszaruról, aki Olaszországban halt meg, és Agócs István, akik egykori gimnáziumi tanítványai voltak). Hat évtizede elmúlt már, hogy Hatvanban teljesítette lelkipásztori szolgálatát. Az egykori hatvani tanítványaival nem szakadt meg a kapcsolata. Osztálytalálkozókra hívják volt hittanárukat, akinek szállóigévé vált mondása, melyet találkozásaink alkalmával mindig mond: „Mi, hatvaniak tartsunk össze.” Napjainkban irodalmi tevékenységet folytat. Az elmúlt évtizedekben tizennégy könyve jelent meg. A gyertyafény, meditációs versek című könyvében írja : „Isten népe, családja, gyermekei vagyunk! Test-és vérközösség kapcsol össze minden népet, nemzetet, társadalmat, családot és embert!” Még csak 6 éves volt csupán, amikor a papi hivatás utáni vágy ébredt benne. Ministrált Sátoraljaújhelyen a városi Nagytemplomban. Vasárnaponként otthon „misézett” a beteg nagymamának, aki behívta szobájába, ahol a kisoltár el volt készítve számára. A Gyertyafény II. kötetben Rorátés Misék című versében örökítette meg hivatásának erősödését és ministráns szolgálatának felejthetetlen pillanatait.

Hatvan, 2008. június 9.

Kovács János


Balassay József: RORÁTÉS MISÉK
/részlet/

 Rorátés Misék

Gyermekkorom, ifjúságom
Sok-sok emléke
Elevenedik fel bennem,
Száll vissza a múltba,
A rorátés misékre,
Az adventi álmokra!

Hóborította, fagyos utcákon,
Kicsi lámpával a kézben,
Örvendezve mentem
Áldott szüleimmel
A rorátés misékre.
Fényárban úszó „NAGYTEMPLOM”

Kapuja kitárva,
Szeretettel várta
Az újhelyi híveket,
A MESSIÁST KERESŐ,
Istent szomjazó embereket!

A rorátés miséken
Felhangzott az ének:
„Harmatozzatok égi magasok,

Téged vár epedve
A halandók lelke.
JÖJJ EL ÉDES ÜDVÖZÍTŐNK!”

Kicsi ministránsként
Szolgáltam az oltárnál.
Mindig csodálkozva néztem
A hófehér ostyában

A Kisjézus
Földre szállását!

Gyermekként, akkor még
Nem értettem a jó Isten titkát,
De, mindig vágyva, vártam,
Az első szentáldozást,
A Kisjézussal találkozás
Boldog pillanatát!
 

A rorátés szentmisék
Ébresztgették bennem
Az oltár szolgálatát,
Erősítették a papi hivatást

Gyermekkorom adventi álma
Így vált valósággá bennem,
Azóta csendül fel lelkemben
A hála és köszönet szava:
Szívem vágya és álma,
És lettem a rorátés misék,
A végtelen SZERETET
Mécsfényes szolgája,

Parányi lámpása!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://orojan.blog.hu/api/trackback/id/tr84512639

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása