Ki miért. Én konkrétan a bálnákért is teszem, amit teszek. Sokan vannak, akiket nem kizárólag az emberi önérdekek vezérelnek. (Ezek szerint a környezetgazdaságtan tanszék is megosztott a kérdésben.)
A videót kifejezetten károsnak tartom, mert a tájékozatlan embereket egy ezer ponton hibás érvrendszerrel rossz következtetésekhez vezeti. Semmiképpen nem népszerűsíteném.

Szerintem ez belefér. Aki ezt a blogot olvassa, és még egy angol videót végig is néz, feltételezhetően van annyira intelligens, hogy rájön a turpisságokra, amik a hamis érvrendszert alkotják. Viszont nem árt némi önirónia, egy kis görbe tükör, és megkockáztatom: ebből a videóból rájöhetünk, hogyan, milyen logika mentén gondolkodnak azok, akik ellenzik a környezetvédelem ügyében történő aktívabb fellépést. Egyébként szeretem a bálnákat, bár leginkább csak TV-ből ismerősek (ld. Willy).

Viszont felmerül egy jogos dilemma: miért nem foglalkozunk legalább annyit például a budapesti hajléktalanok megsegítésével, mint a távoli bálnákkal? Vajon nem árt-e jobban az emberiségnek Guantanamo, a hazánkban mindenhová begyűrűző korrupció vagy a mentőautóban meghaló néni, akit nem tudták, melyik kórházba vigyenek, hogy a TB finanszírozza a beavatkozást? És nem égetőbb probléma mondjuk a vidéki cigányság leszakadása, az etnikai konfliktusok megoldása? És az elnéptelenedő falvak, a bezárt iskolák?
Talán ezekkel foglalkozni gáz, mert az már politika. Pedig az akut társadalmi konfliktusok megoldása alapfeltétele annak, hogy képesek legyünk hosszú távon gondolkodni, befektetni a jövőnkbe, unokáinkról gondoskodni.
Maradnak a kvóták, a biodiverzitás meg az újrahasznosítás. Kis eredmény is eredmény - vígasztalhatjuk magunkat. :)

@Oroján Sándor: Az öniróniának tényleg van helye, de ebben a videóban én hiába keresem magam...
Nem gondolom, hogy az említett problémákat érdemes lenne szembeállítani. Tapasztalataim alapján gyakorlatilag biztos vagyok benne, hogy épp azok teszik saját környezetükben is a legtöbbet, akik a bálnák értékét is látják. Ez a szembeállítás sokak számára arra érv, hogy a nagy távoli ügyekre ne próbáljanak hatni, de közben itthon sem tesznek többet. Az a mentalitás, amelyik engem különböző nemzetközi akciókban való részvételre ösztönöz, itthon is lépésekre sarkall. A körülöttem élő elkötelezett emberek többsége hasonlóan van ezzel.

Ezzel egyetértek. És egyáltalán nem rád gondoltam, vagy bárkire a tanszékről, köztünk pont más karakterek vannak, ezért is szeretek ott lenni, veletek beszélgetni. Még Gyurival is... :))